.

.

2015. február 27., péntek

Keszulodunk...Getting ready...

Ahogy kozeledik az indulas idopontja (pontosan 8 het mulva indulunk!!) elkezdtem begyujteni azokat a dolgokat amelyekrol vagy ugy gondolom, hogy szuper hasznosak, vagy pedig szeretnem, hogy Londonra emlekeztessenek. Emlekkent nemcsak London posztert viszek, hanem peldaul bogreket (a Starbucks bogrek a gyengeim), kavekiontot, cukortartot es ehhez hasonlo apro dolgokat. 
Hasznos kategoria peldaul a szunyoghalo. Foleg Caio reszere. Az utobbi evekben minden egyes braziliai nyaralaskor par nap utan a hazi orvosnal kotottunk ki allergia elleni injekciora varva, mivel Eclezio is, en is es igy Caio is allergias a szunyogcsipesre, de nala jott elo a legdurvabban, mivel az immunrendszere meg nem olyan eros. Persze idovel megszokja, es nem is lehet teljesen elzarni a szunyogok elol, de ugy gondoltam ezuttal legalabb az ejszakak legyenek nyugodtak s ne arra ebredjunk fel masnap reggel, hogy holyagosra csiptek ot a szunyogok. Igy nem kispalyaztam, egyenesen egy szunyogvedo satrat vettem neki, abban aztan napkozben is szundithat, cipzar le es vedve van.
Magamnak szines nyari kalapokat vettem, meg uj parfumoket amiket csak akkor fogok kinyitni, amikor megerkeztunk - ebben az esetben nem szeretnem, hogy Londonra emlekeztessen az illat...:-)
Nagyon izgi, marciusban indulok bevasarlokorutra, nyari ruhakat venni nekem es Caionak...mar alig varom! :-)

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

As we are getting close to the BIG DATE (8 weeks to go!), I started to collect things from which I believe are super useful or want them to remind me to London. For instance, I am going to take not only posters about London but mugs (I am crazy for Starbucks mugs!), a coffee pot, a sugar bowl and such like things.
Mosquito net is a super useful category I have to say. In recent years when we visited Brazil for summer holiday after few days we ended up at local GP to get injection against allergy. Since I and Eclezio are allergic to mosquito bites, Caio also have this problem but due to his weaker immune system bites on his body are really nasty. This time I am not willing to risk another sleepless nights and worries about night bites while we stay at Eclezio`s parents` place, so I bought a mosquito net tent for Caio - he can sleep there safe all night and rest during the day. I still need to sort out our own protection as those bloody bugs attack only three of us but none of the local people.
I also surprised myself with some summer hats and parfumes - it is getting very exciting! I am going to start my shopping tour to buy summer clothes in March and I really cannot wait!

love graphic posters

memory mugs

for breakfast

igen, ez egy szunyogcsipes / yes, it`s a mosquito bite


my new summer hats!!

2015. február 16., hétfő

Caio 6. szulinapja...Caio`s 6th birthday...

Caio szulinapja kesobbre esett mint Eclezio utazasa, igy iden kicsit elorebb hoztuk es 2 hettel elobb unnepeltunk, mint a tenyleges datum. Caio most toltotte be a 6. eletevet es 4 londoni ev utan most o is nagyon keszul a nagy utazasra, Braziliaba. Kapott egy kis borondot, amit majd fel tud vinni a gepre es most naponta azzal jatszik. A leglenyegesebb dolgok pont belefernek: a pluss kutyusa, egy parna, fuzet es ceruza rajzolni es egy kis ragcsalni valo.

Ami az iskolat illeti, tavaly mar korbekerdeztunk nehany iskolat mikor Santos-ban jartunk es attol fuggoen, hogy hol fogunk vegul lakni a legkozelebb esot valasztjuk majd. Braziliaban, ha az ember megteheti es ha azt szeretne, hogy a gyereke kesobb tovabbtanuljon, akkor maganiskolat fizet egeszen az egyetemig. Maganegyetemek es -foiskolak is vannak, de van nehany nagyon jo allamilag finanszirozott egyetem is (peldaul a USP, vagy UNIFESP Sao Paulo-ban), ahova persze nem konnyu bekerulni, ezert eri meg bizonyos osszeget kifizetni az altalanos es kozepiskolai oktatasba.

Angliaban az iskolai oktatas hamarabb kezdodik mint Braziliaban, es mas honapban is kezdodik az iskolai tanev. Ugyanugy ahogy nalunk a nyari szunet utan szeptemberben kezdodik az iskola, a braziloknal is a nyari szunet utan, februarban kezdodik az oktatas. Mig Caio itt tavaly 5 es fel evesen kezdte az elso osztalyt, addig ott 6 evesen ugyanugy mehet elsobe, februar utan. Ez abbol a szempontbol sem rossz, mert igy egyszerre kezdi majd a gyerekekkel az osztalyt es veluk egyutt halad majd a portugal nyelv tanulasaban is.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Since Caio`s birthday was later in February than the date of Eclezio`s trip, we decided to celebrate it 2 weeks earlier than the actual date. After four years in London, he is ready for a new and exciting start in Brazil and counts the days till April. He got a small size suitcase to take to the board, and he really adores it; he keeps packing all day. The luggage has enough room to his toy dog, his pillow and some clothes, notebook and pencils for drawing and for some snacks. We pretend going to the airport, so we pack everything, zip up and take the air plane which is actually the sofa in the living room. We play on the sofa, then once we land, we pack everything back and leave the air plane. Then everything starts from the beginning...

Regarding schools in Santos, we visited some of them during our trip last year and checked the prices. Obviously we can make our final decision once we know where we are going to live, but generally speaking, if parents can afford, most of the kids go to private schools until university. Public fundamental primary and secongary schools have lower quality mainly in terms of additional languages and science. 
Regarding universities there are also many private institutions, however for example USP in Sao Paulo, which is a public fundamental school, is called a very good university and it is among the top 10 unis in Brazil and 225. worldwide.

As for Caio`s school time, he started the primary school at the age of 5 - this is standard in UK. In Brazil, school term for Year 1 starts at the age of 6-7 and in February, just right after summer holiday. So when we arrive in Brazil, Caio will join again to Year 1 which is better in that sense that he can build up friendships from scratch and can start studying Portuguese grammar, reading and writing with the others.   

6. szulinap / 6th birthday







Caio is ready for the trip





2015. február 12., csütörtök

Az elso fecske megerkezett...The first swallow arrived...

Eclezio immaron csaladja koreben elvezheti a meleget (napkozben 32-37 fok) a finom tropusi illatotokat, reggel a friss zsomlet a peksegbol a kavejahoz es persze a folyamatos dumalast. Az anyukaja nagyon boldog, hogy 10 ev utan kicsit visszakapta a fiacskajat, aztan persze kivancsi vagyok meddig tart majd ez a nagy hejehuja. Mindenesetre a telefonban nagyon fel van dobva estenkent a mama. 
Kicsit megkonnyebbultem, hogy Eclezio vegre megerkezett, mert itthon az utazas napjara valo varakozas kicsit feszultte tett mindannyiunkat. En utalok bucsuzkodni, es azt sem szeretem nezni, ahogy a masik pakol es megy el. Inkabb lennek mar tul az egeszen es haladjunk tovabb. Raadasul Eclezionak este indult a gepe igy egy egesz napot mosolyogtam, meg pakoltam, meg segitettem, mikor pedig sirni lett volna kedvem. Nem szeretem, ha valaki eppen elmegy es pont. Most, hogy mar ott van es folyamatosan informal a tortenesekrol, igy jo, mert igy mar a sajat utazasunkat varom Caioval (igaz, addig meg anya is hazautazik, es az is ugyanolyan utalatos lesz, mint a masik).
Az ut Londonbol Sao Pauloba 11 es fel ora, ejszakai jarat, tehat akar lehetne egy jot aludni is - mar aki tud. En nem tudok repulon aludni (ami sajna eleg nagy szivas) es ezuttal Eclezionak sem sikerult. Maradt a kialvatlansag es a fejfajas (en majd azert felszerelkezem fejfajas csillapitoval az utra, Eclezio ezt peldaul elfelejtette) meg persze a maratoni filmnezes, meg a belebobiskolas.  
A repterre Eclezio batyja, Dinho ment ki, csupan csak 2 orat kellett ra varakozni (hallo! negyedik blog bejegyzes az elso benyomasokrol Braziliaban, 3. pont, varakozas, megvan?) mert rossz terminalba ment, dehat Dinho mar csak ilyen. A lenyeg, hogy vegul epsegben hazafuvarozta az occset, ahol ugye mar vartak a szulok, aztan par haver es egyeb csaladag is beugrott, igy szerintem Eclezio rekordott donthetett nem alvasban miota ismerem, es kabe 42 oraval azutan, hogy elindult innen Londonbol mar agyba is tudott kerulni es vegre kialhatta magat.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

By now Eclezio is among his family and he can enjoy the hot weather (my God, better not to think about it, seriously, here is only 6 degrees...) the lovely tropical smell of the air, the fresh and hot rolls from the bakery to his coffee in the morning and last but not least, the company of his mama. His mother is very very happy that his "little boy" is now close to her again - well, let`s see after a few months, but for now, she sounds to be really over the moon on the phone.
I have to say, that it`s a big relief for me to know that Eclezio is already there because I really hate waiting for the day when someone is leaving and counting the days and hours. I just want to get over it. I don`t want to show how sad I am during this farewell so I keep smiling and chatting and helping to pack but meanwhile inside I am crying like a baby.
Now that he is there, safe and okay, I am happy as well and although I miss him a lot I don't mind being alone a bit and arrange our moving here. I get informed every day what is going on in Brazil and it makes me really happy and excited! 
It takes for 11,5 hours to get to Sao Paulo from London - in case of night flight it`s a perfect time for a good sleep. It would be an ideal case but this time Eclezio couldn`t really sleep so he had to watch movies all night from that he got headache so  by the end it was not the best journey of his life. 
He was picked by Dinho at the airport where he had to wait two hours for his brother since Dinho mixed up the terminals but that`s fine, this is normal from him :-))
I don`t know for how long it took for them to arrive home but anyhow, they arrived and 42 hours after he left our flat in London, finally!, he went to sleep...


meg mindig Londonban.../ still in London


erik a carambola / carambola has been ripening


aaa, nincs meleg.../ it`s not hot at all... :-) 



Dinho es a Cotinthians zaszlo / Dinho and Corinthians flag

2015. február 11., szerda

A koltozes pszichologiaja...The psychology of moving...

4 es 18. Eletemben idaig negyszer koltoztem egyik orszagbol egy masikba, es tizennyolcszor A-bol B-be. Igy tehat eleg jo gyakorlatom van egy nap alatt osszepakolni egy egesz lakast es nekivagni egy uj helynek, uj lakasnak, uj kornyezetnek. A sok koltozkodesbol adodik egyebkent, hogy altalaban nem halmozok fel targyakat, nem tekintek minden egyes poharat, kest, szoget emleknek es akarom megtartani az idok vegezeteig. Ki tudom szorni a felesleges holmikat es bevallom, imadok ujakat venni helyettuk. Vannak emlekeim, de nagy reszuk a fejemben van – persze vannak zenek, filmek, illatok amik az adott helyre vagy orszagra emlekeztetnek es az utobbi idoben kicsit tudatosan is dontom el, hogy peldaul a koltozes elott vett uj parfumot mar nem kezdem el itt hasznalni, ha azt akarom, hogy a masik orszagban vagy helyen kezdjenek el kotodni hozza emlekek.
Azzal biztosan nem mondok ujat, hogy egyik lakasbol a masikba koltozni egy adott orszagon belul sokkal konnyebb, mint orszagot valtani (marmint nekem, valakinek persze meg ez is nagyon nehez). Orszagot valtani sem nehez, ha az ember ezt sajat dontese alapjan es nem kenyszerbol teszi, de akkor is vannak erzelmi fazisok amin altalaban keresztul kell menni. Mert amikor koltozunk, akkor ez nem csak azt jelenti, hogy egy uj idoszak kezdodik az eletunkben, hanem hogy egy masik veget is er. Amitol bucsuzunk, azt ugyanugy kicsit meggyaszoljuk, mint amikor egy baratot, vagy csaladtagot veszit el az ember, vagy kerul tavol tole, mert megszunik a napi kapcsolattartas, az ismeros kornyezet, a napi rutin. Onnantol kezdve, hogy az ember dontott, hogy koltozik, erzelmileg meg kell jarni par lepcsofokot, mire odakerul a sor, hogy nyugodt szivvel elindul a lepcson felfele a repulore, es mar csak az integetes marad a regi helynek.
Ezen most en is keresztulmegyek, illetve mentem, es a tobblepcsos bucsuzas utolso fokat mar majdnem elertem. Az utolso fokot elerni azert jo, mert onnantol kezdodik valami hallatlan izgalom, es az ember mar tukon ul, hogy vegre elkezdodjon az, amire mar regen keszul. Szerencsere volt idom mentalisan erre a koltozesre felkeszulni, mert ez alkalmommal nemcsak orszagot, de kontinenst is valtunk. Ami azt jelenti, hogy az emberek gondolkodasa, tempoja, mentalitasa, hozzaallasa a dolgokhoz nem csak kicsit fog elterni attol amit eddig tapasztaltam, de nagyon. Mert ez mar nem Europa lesz, nem lesz meg az a kozos, habar megiscsak kulonbozo tortenelmi hatter ami az ezen foldreszen levo embereket osszekoti abban az ertelemben, hogy itt azert mindenki sokat tanul es olvas az europai orszagokrol, a kulonbozo szokasok kozott nincs akkora szakadek, es ha nagyon nem jon be az adott hely, akar 2-3 oran belul haza lehet repulni.
Eppen most olvastam a Parizs szindromarol, amirol oszinten bevallva most hallok eloszor de egyaltalan nem lep meg, sot elgondolkodtatott, hogy remelem en nem kergetek idealizalt kepeket a brazilokrol es tenyleg nem lesz nehez atvenni vagy legalabbis megerteni az ottani emberek gondolkodasmodjat napi szinten


-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- 

4 and 18. So far, I moved from one country to another for four times and eighteen times from A to B in my life. Thus, by now I have got a good practice to pack a whole apartment in a day and to deliver my things to a new place. These several moving means that I usually don’t amass objects and I do not consider each cup, knife or nail as memories and keep them forever. I can easily throw out unnecessary stuff and I admit, I love to buy new ones instead.
There are memories of course – but mostly they are in my heart. Things like music, movies, fragrances also remind me to particular places or countries however recently I consciously decide that for instance I am not going to use my newly bought perfume just before moving, if I don’t want it to remind me to this place and not to the new one.
I think moving between flats within the same country is far easier than swap countries (at least for me, I know there are people they don’t take it easy at all and moving is a challenge for them). It`s not difficult to switch country either unless you are forced to do it and it`s not based on your decision. There are also emotional phases the one usually have to go through. Because when we move, it doesn’t only mean that a new era begins in our lives, but that is another ends which make you say goodbye.
You mourn the old place a bit in the same way as when you lose a family member or a close friend because of the abolition of the daily interaction, the familiar environment, of the daily routine.
From that moment that the decision of relocation was made it becomes an emotional rollercoaster until that point when you actually start feeling really excited and cannot wait for the day of moving.
I am almost over of this rollercoaster ride and I start feeling those little butterflies in my stomach whenever I think of Brazil. I was very lucky to have had enough time to prepare for this trip as this time I don`t just switch countries but switch continents! It won`t be the Old Europe anymore but something very different and also, I am not going to move to a multicultural megacity like Sao Paulo where people might speak some English if I will be struggling with my Portuguese and a bit got used to foreigners and foreign accents. No, I am going to move to a city where I will have very close interaction with locals on a daily basis and probably have to stand strange looks because of my accent and expect less understanding just because I am a foreigner (a "gringa" in local slang - Oh my God, I hope I won`t be known as "THE GRINGA" after a while!!!).

Here is a link I recently found on the net about “Paris syndrome” and that made me think about the possible difficulties of integration on long term basis. Fingers crossed that I won`t be affected by an idealized image of Brazil  I have built in my mind so far and will manage to see the bright side of that faraway land.



2015. február 4., szerda

Jaj ugy elvezzuk mi a strandot...Because we love beach so much...

A Braziliaba valo koltozes mellett valo erveles egyik nagyon jelentos pontja maga a tengerpart volt, ugyanis mi mindannyian szeretjuk a viz/napsutes/meleg szentharomsag kombot, igaz, Eclezio kevesbe jon lazba ezektol, leven o kvazi a tengerparton nott fel es igen forro es paras nyarakban volt resze. (Ugyanez nalam, en sem kezdek el visitozni ha magasabb hegycsucsot vagy erdot latok, mivel a Matraaljan nottem fel, meg ha a Kekes nem is nagyon szamit magasnak es a havazastol sem derulok jokedvre ). Tehat Eclezio kicsit visszafogottabb ha a melegrol van szo, de Caio es en minden alkalommal teljesen bezsongunk mikor meglatjuk az oceant, es ez a lelkesedes mar a repulon elkezdodik onnantol kezdve, hogy Brazilia eszaki partja feltunik a horizonton.
Caio kulonoskeppen elvezi a tengert, egesz napokat tud a homokban tolteni es nem banja azt se ha eget a nap, azt se, ha esik az eso, vagy fuj a szel, csak viz legyen korulotte. Londonban mar egesz ugyesen megtanult lebukni a viz ala, es majd meglatjuk hogy ugyanez a mutatvany hogyan sikerul majd neki sos vizben, de fogadok, hogy nem lesz belole problema. Ide most csak az elozo utazasaink nehany kepet teszem, ezzel is keszulve a nagy utra, bar nagyon persze nem kell a lelkesites, megvan az mar anelkul is :-)

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

When we decided to move to Brazil, a very significant point was the beach itself, because we all love the water / sunshine / hot combo. It`s true though, that Eclezio shares less excitement about these, as he practically grew up on the beach and "enjoyed" several very hot and humid summers. (Same as me, I mean I won`t start screaming if I see a higher mountain and I won`t get overexcited when walking in a forest due to the fact that I grew up near Matra Hill and Kekes, even if Kekes cannot be considered a very high mountain. Also, I hate snow, yes.) 
So Eclezio is a bit more restrained when it comes to warmth, but Caio and I are just out of our mind all the time when we can see the ocean. This enthusiastic already kicks off on the flight, from the time that the north coast of Brazil appears on the horizon.
Caio especially enjoys the sea and sand and he can spend an entire day on the beach; he doesn`t mind if it`s hot or raining or windy, only the water around counts.  In London he quite skillfully learned how to dive under the water and then let`s see if he can do the same in salty water  but I bet it will not be a problem at all.
Here comes some pictures of the previous trips just for gearing up for the ride:-)

Brazil, 2009




Brazil, 2012





 Brazil, 2014




2015. február 2., hétfő

A honap zeneje es filmje...Music and movie of the month...

Kezdjuk akkor ott, ahol en is kezdtem anno 2007-ben, egy kis forro. Fejhallgato felrak, hangero jo hangosra!
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Let`s start with forro music just as I did in 2007. Volume up!

Falamansa: 100 anos

https://www.youtube.com/watch?v=aRpdfKPuVd0



Film: O cheiro do ralo  (Drained) - 2006

Selton Mello fanoknak kotelezo, ez volt az elso film amit lattam tole, es meg is maradt az egyik nagy kedvencemnek! Annak idejen meg sikerult angol felirattal letolteni, azota nem tudom hogy all ez a letoltogetos dolog, a legtobb filmet mar a YouTube-on nezem. 

A tortenet: egy zálogház tulajdonosa hatalmi játszmái a helyiekkel, amíg egy noi fenek es egy WC dugulas kovetkezteben a dolgok elkezdenek kicsuszni az iranyitasa alol.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
It`s a "must see" piece for Selton Mello fans; it was the first movie I saw from him and it remained one of my favourites since.

The story: A pawn shop owner plays power games with poor locals, until a rump and toilet make him lose control.